Tojáshéj a kertben: kreatív újrahasznosítás a fenntarthatóság jegyében

Ha megérte volna, amikor már nekem is hobbimmá vált a kertészkedés, valószínűleg minden szaván csüngtem volna. De azért pár gyerekkori emlékem maradt a kerti praktikáiról, amit a mai napig alkalmazok a mi veteményesünkben is.

Az egyik ilyen a tojáshéj felhasználása. Jó helyen van a komposztban is, de a tojáshéj a kertben másként használva még hasznosabb alapanyag, így hát nem érdemes a kukába dobni.

Miért hasznos a tojáshéj a kertben?

A tojáshéj nem más, mint kalcium-karbonát, ami egy lassan oldódó, de nagyon értékes tápanyagforrás a talajnak. A növények – különösen a paradicsom és a paprika – imádják, mert a kalcium segíti a sejtfaluk megerősödését és megelőzi az olyan betegségeket, mint a virágvégi rothadás. Emellett a tojáshéjban nyomelemek is találhatók, mint a cink, a vas és a magnézium, amelyek hozzájárulnak az egészséges növekedéshez.

És ami még jobb: nem kerül semmibe. Csak egy kis odafigyelés és újrahasznosítás kell hozzá.

Mikor gyanakodj kalcium hiányra a növényeid esetén?

A kalciumhiány a paradicsomnál és a paprikánál is jól felismerhető tünetekkel jár, amelyek leggyakrabban a termésen jelentkeznek, és sokszor a kertészek számára meglepetést okoznak, hiszen a talajban lehet elegendő kalcium, mégis kialakulnak a hiánytünetek.

A kalcium fontos sejtfalszilárdító elem, a sejtek osztódásához, fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Elengedhetetlen a termésfejlődéshez, különösen a növekedésben lévő sejtekben. Mivel a kalcium szállítása korlátozott, főként a fiatalabb részekre (pl. fejlődő termés) nehezen jut el, ezért elsőként ezeken a részeken jelentkezik a hiánya.

A legszembetűnőbb jele, hogy a termés alján barna, besüppedő,vízzel átitatott folt jelenik meg. A folt idővel rothadásnak indul, a termés pedig nem fejlődik tovább. Ez általában a legelső terméseken figyelhető meg először, amikor a növény tápanyagigénye hirtelen megnő.

Attól függetlenül, hogy a talajban van elég kalcium még szenvedhet a kalciumhiánytól a növény. Ezt általában a túl gyors párologtatás és a túl nagy hőség okozza, de egy elnyúló csapadékos időszak és a túl sok víz is okozhatja a kalcium felszívódásának zavarát. Emiatt érdemes időnként a növények tövéhez szórni a tojáshéjból.

Porrá őrölt tojáshéj: a házi kerti „multivitamin”

Az elmúlt években rászoktam, hogy nemcsak összetöröm, hanem porrá őrölöm a tojáshéjat. Eleinte furcsán nézett rám a család, amikor a kávédarálóban nem kávét, hanem tojáshéjport őröltem. De ma már ők is tudják: ez az apró „mágikus por” rengeteg mindenre jó.

A porrá őrölt tojáshéjat közvetlenül a földbe is keverheted, különösen a paradicsom és paprika palánták köré. Mivel apróra van őrölve, gyorsabban szívódik fel, és segíti a növények egészséges fejlődését.

Ha pedig komposztálsz, a tojáshéjpor fantasztikus kiegészítője lehet a komposztnak, hiszen lúgos kémhatása révén segíti a bomlási folyamatokat, kiegyensúlyozza a savas anyagokat.

A tojáshéj mint természetes súrolószer?

Ez az a trükk, amitől minden zero waste háziasszony szeme felcsillan. A porrá őrölt tojáshéj (különösen, ha egy kis szódabikarbónával és citromlével kevered) fantasztikus természetes súrolószer. A zománcozott mosdókagylót és a csempe fugáit is át lehet ezzel törölni. Nem karcol, de éppen elég dörzsölő hatású ahhoz, hogy eltávolítsa a makacs szennyeződéseket.

Aki próbálta már, az tudja: egy kis tálkában tartva, akár egy hónapig is eláll a pulton, és mindig kéznél van, ha egy gyors takarításra van szükség.

Csiga- és kártevőriasztás? A törött tojáshéj erre is jó!

A kertészek régi trükkje, hogy a törött tojáshéjat a növények köré szórják. Főleg akkor, ha a csigák túlságosan is jól érzik magukat a kertben. A csigák ugyanis utálnak átmászni a szúrós felületen, így természetes határvonalat húzhatsz a kedvenc salátád vagy eperpalántád köré.

Fontos azonban, hogy a héjat tényleg jó apróra törd, és időnként frissítsd, mert a nedves, esős idő lemossa vagy elrohasztja a héjakat.

Hogyan gyűjtsd és készítsd elő a tojáshéjat?

Sokáig csak összegyűjtöttem egy kistálba a tojáshéjakat, de aztán rájöttem: jobb, ha sütőben egy kicsit megszárítom őket. Így könnyebb lesz porrá őrölni, és biztosan nem marad benne nedvesség vagy baktérium. 120°C-on, 10-15 percig sütöm őket, majd hagyom kihűlni, és indulhat a darálás.

A porrá őrölt tojáshéjat egy befőttesüvegben tartom a kamrapolcon, és mindig örömmel nyúlok érte, akár a kertbe, akár a konyhába készülök vele.